Csúsztatott palacsinta 2.0

Pár napja jön párom haza egy tányér palacsintával. Hozta az anyukájától. Kérdőre vontam, hát miért? Ilyet én is tudok sütni?
Válasza hogy nem szereted, ilyet úgy sem sütsz:D. És igen, igaza van...nagypapám mikor elment csak ezt sütötte mama...Meguntam. Nem nem szeretem, csak ha eszem talán az Ő hiánya jut eszembe.
De ha nagyon palacsintát akar a nép, elkészítem azt a változatát, amit az anyukámtól tanultam. Imádom! Így ezekkel az ízekkel az isteni! Nem is túl édes, pont jó!
Igaz iszonyatosan macerás, nagy konyha kupival, hatalmas mosatlan kupaccal és hosszan tartó állással jár. Arról nem is beszélve hogy ha nem jól csúsztatom össze"gyűrődik". De leküzdöttem a nehézségeket és gyönyörű lett arról nem is beszélve, hogy alig vártam hogy készen legyen, mert annyira kívántam!
Sajna már el is fogyott:(
Recept ITT lelhető meg!

(Így túl a 13 héten, pár nap és a 14.be lépünk kezdek újra önmagam lenni, igaz egy gyors rakott krumpli összedobás után fáradtabb vagyok, mint 8 óra talponállásos munka után, de ez érthető. Ilyenkor jön az ebéd utáni megérdemelt szieszta. Igaz szenvedek még a szagoktól is, de már nem olyan erősen, émelygés is kerülget, habár a disznóhús nem jön be. (pedig most vágtunk disznót) Sikerült már halat is rántanom az apukájának, de nem nem ettem belőle...szerencsére ez valami különleges hal volt nem érződött kimondottan az a Hal szag:D Ma is alkottam a konyhába, holnap be is számolok, nagyon büszke vagyok a mai alkotásom miatt magamra:D)