Már oly sokszor átgondoltam, hogy hogyan írom le. Ma reggel is:D
Történet akkor kezdődött mikor egy szép novemberi napon rakott brokkolit akartam enni. Kapóra jött a hűtőben lévő darált hús. Mivel párom nem szereti a brokkolit, hát elfeleztem és neki rakott bolognait készítettem.
Úgy vártam hogy készen legyen, majd csak kapirgáltam... nem bírtam megenni. Azóta rá gondolok....
Nem hogy csak azt, a főtétel is ellenségem lett, még a házikolbász is(felvágottat ritkán eszem, de az sem bírtam megenni) legjobban a barna magvas kenyér jött be, azt tudtam enni éjjel nappal.
És egyszer csak nem ment.
Álltam a gáztűz mellett és főztem, de vagy elsóztam, vagy íztelen lett, vagy egyszerűen elaludtam főzés helyett.
Így maradt a vadász kaja.
És a másik: én aki egy ültő helyében megeszi a gumicukrot, vagy felzabál egy tábla csokit az rá sem bír nézni...ezért sütiket nem igen sütöttem, mert egyedül párom nem igen tudja befalni:D
Aztán jött a váratlan dolog, ágynyugalom...ekkor jött anyukám aki hősiesen főzött rám és páromra. Jó volt újra az ő fincsi főztjét enni és jó volt hogy az ágyba hozta. Igaz ilyenre életembe sohasem került sor...
Azt ettünk amit csak kívántunk párommal.
Telt múlt az idő, de elvonási tüneteim léptek fel:D Vegyétek szó szerint. Akárhányszor mentem ki a mosdóba, belekontárkodtam a főzésbe:D
Egyszerűen kívántam:D Menni akartam főzni!
Majd 2 hét után először főztem! De nem esett jól....álltam konyhába, majd össze estem és semmi sem volt jó...
Ízlelésem elvesztettem rendesen...:(
Brassóit főztem, de jól fel kellett engednem vízzel, hogy le tudjak feküdni...el is aludtam.brassóija lett pedig azt igen jól készítem.
Aztán jött a szomorúbb dolog, kórház.
Életembe nem voltam, soha, csak mikor kibújtam:D
És a kórházi koszt.... Hát annál nincs rosszabb! A sulis menza a kórházihoz 5 csillagos étterem.
Néha gondolkoztam, hogy lemegyek és segítek nekik. Tudom tudom több száz emberre főzni nem egyszerű, nah de ennyire íztelennek lenni?
Sulim ahonnan kapta a kaját az egész városunkat ellátta...beleértve 5 suli, öregek otthona...
Hát itt a kórházban az almaszósz 3 db alma volt lisztes vízben, hal (nem mondom ételre hogy fúj, de erre azt kell mondjam), leves: leveskockaféleség tésztával, mirelit répakockákkal, melyeknek íze nem volt.
Hát ettől nem igen gyógyul az ember... Az biztos minden nap hozták be nekem a kaját:D
Imádom a sültkolompért.
Nah hát 6 nap pihenés után újból irány haza és anyu kosztja...meg kell mondjam 1kg fogytam a kórházba, gyorsan vissza kell szedni.
Ekkor 1 hét volt karácsonyig. Szomi voltam, idén hatalmas hiper szuper mézeskalács házikót akartam készíteni új menüt is kreáltam, untam a pulykát.
Ebből lett sok mézes húgom segítségével.
Ülve irányítottam a konyhai tevékenységeket. Szaggattam, majd díszítettem(ezekről tettem fel képet)
Azóta is csak kis csip-csup dolgokat készítettem, süti sütésbe pedig jobb kezem húgi.
Karácsonyi menüt csak ülve a konyhapultnál "irányítással" készítettem, mert igazából anya volt aki főzött! KÖSZÖNÖM!
Még mindig nagyon hiányzik...de egyszerűen nincs erőm, energiám. És a legszomorúbb, hogy elkezdek főzni és émelygés fog el. Vagy, vagy túlsózom, vagy íztelen lesz.
Érdekesek ezek a dolgok:D
Így most várom, hogy még elteljen pár nap és "jobb" legyen a helyzet:D (Habár nem bízom benne, végén járok és semmi...)
Csodálatos dolog ez és ezért megéri hanyagolni a csodaszép konyhát is, vagy "átadni" másnak.
És nem csak a főzéssel evéssel is vannak gondok.
Én aki alapvetően nem vagyok finnyás, már magamtól hisztirohamot kapok:D
Nem bírom megenni a húst, egyszerűen nem!...nyámnyogok pár falatos és köszönöm nem kell több, vagy csak köretet eszem.
Vadat(főként őz, fácán) szeretem, most főzés közben rosszul lettem(pedig szomszédba anyós készítette...(leírva is a gondolattól émelygés fog el...)
Pár gyümölcsöt nem szeretek, közte van a meggy, cseresznye és az alma.
Megeszem őket, de nem legelem és nem a kedvencem. Max sütiben. Most ha itt lenne egy meggyfa a szoba közepén tuti lelegelném fél pillanat alatt:D Valakinek van szóljon:D
Alma is jöhet, napi többször. De amiket szerettem, pl. mandarin...nah vele már köszönő viszonyba sem vagyok:D
És napestig sorolhatnám mit nem szeretek...
1 dologgal lehet lábamról levenni a Mekis sültkolompér:D
Sosem gondoltam volna, hogy én ilyen eszek. Sokszor elképzeltem, de legyintetem, hogy Ahhh ez hülyeség! Ilyen nincs, hogy valamit nem szeretsz, majd csak azt eszed, vagy fordítva!
És van!
Nem hittem volna.
De csodálatos dolgok ezek és életem egyik legszebb szakaszát élem...
És várom, hogy jobban élvezhessem.
Igaz szavam sem lehet, a kórházba volt olyan akiből minden kijött, szó szerint!
Szerencsére belőlem nem:D
Aki még nem sejti e pár sorból mi is történt velem november 2-a óta...annak elárulom KISBABÁNK lesz:D
Ma már 5cm, 11 hetes és 5 napos! Kezdeti nehézségek ellenére rúg vág és már imádom!
Remélem mihamarabb engedi hogy az anyukája jókat főzhessen, süthessen és azokat meg is ehesse:D
És hogy milyen is? Hogy élem ezt meg?
Hát nem könnyű!
Vágyom vissza, féltékeny vagyok, mikor látom mások milyen csodaszép dolgok készítenek, és én is akarok olyat csinálni! Újdonságokat kreálni!
Én is!!!
Amit olyat készítek ami idevaló:D jövök!!!!
Történet akkor kezdődött mikor egy szép novemberi napon rakott brokkolit akartam enni. Kapóra jött a hűtőben lévő darált hús. Mivel párom nem szereti a brokkolit, hát elfeleztem és neki rakott bolognait készítettem.
Úgy vártam hogy készen legyen, majd csak kapirgáltam... nem bírtam megenni. Azóta rá gondolok....
Nem hogy csak azt, a főtétel is ellenségem lett, még a házikolbász is(felvágottat ritkán eszem, de az sem bírtam megenni) legjobban a barna magvas kenyér jött be, azt tudtam enni éjjel nappal.
És egyszer csak nem ment.
Álltam a gáztűz mellett és főztem, de vagy elsóztam, vagy íztelen lett, vagy egyszerűen elaludtam főzés helyett.
Így maradt a vadász kaja.
És a másik: én aki egy ültő helyében megeszi a gumicukrot, vagy felzabál egy tábla csokit az rá sem bír nézni...ezért sütiket nem igen sütöttem, mert egyedül párom nem igen tudja befalni:D
Aztán jött a váratlan dolog, ágynyugalom...ekkor jött anyukám aki hősiesen főzött rám és páromra. Jó volt újra az ő fincsi főztjét enni és jó volt hogy az ágyba hozta. Igaz ilyenre életembe sohasem került sor...
Azt ettünk amit csak kívántunk párommal.
Telt múlt az idő, de elvonási tüneteim léptek fel:D Vegyétek szó szerint. Akárhányszor mentem ki a mosdóba, belekontárkodtam a főzésbe:D
Egyszerűen kívántam:D Menni akartam főzni!
Majd 2 hét után először főztem! De nem esett jól....álltam konyhába, majd össze estem és semmi sem volt jó...
Ízlelésem elvesztettem rendesen...:(
Brassóit főztem, de jól fel kellett engednem vízzel, hogy le tudjak feküdni...el is aludtam.brassóija lett pedig azt igen jól készítem.
Aztán jött a szomorúbb dolog, kórház.
Életembe nem voltam, soha, csak mikor kibújtam:D
És a kórházi koszt.... Hát annál nincs rosszabb! A sulis menza a kórházihoz 5 csillagos étterem.
Néha gondolkoztam, hogy lemegyek és segítek nekik. Tudom tudom több száz emberre főzni nem egyszerű, nah de ennyire íztelennek lenni?
Sulim ahonnan kapta a kaját az egész városunkat ellátta...beleértve 5 suli, öregek otthona...
Hát itt a kórházban az almaszósz 3 db alma volt lisztes vízben, hal (nem mondom ételre hogy fúj, de erre azt kell mondjam), leves: leveskockaféleség tésztával, mirelit répakockákkal, melyeknek íze nem volt.
Hát ettől nem igen gyógyul az ember... Az biztos minden nap hozták be nekem a kaját:D
Imádom a sültkolompért.
Nah hát 6 nap pihenés után újból irány haza és anyu kosztja...meg kell mondjam 1kg fogytam a kórházba, gyorsan vissza kell szedni.
Ekkor 1 hét volt karácsonyig. Szomi voltam, idén hatalmas hiper szuper mézeskalács házikót akartam készíteni új menüt is kreáltam, untam a pulykát.
Ebből lett sok mézes húgom segítségével.
Ülve irányítottam a konyhai tevékenységeket. Szaggattam, majd díszítettem(ezekről tettem fel képet)
Azóta is csak kis csip-csup dolgokat készítettem, süti sütésbe pedig jobb kezem húgi.
Karácsonyi menüt csak ülve a konyhapultnál "irányítással" készítettem, mert igazából anya volt aki főzött! KÖSZÖNÖM!
Még mindig nagyon hiányzik...de egyszerűen nincs erőm, energiám. És a legszomorúbb, hogy elkezdek főzni és émelygés fog el. Vagy, vagy túlsózom, vagy íztelen lesz.
Érdekesek ezek a dolgok:D
Így most várom, hogy még elteljen pár nap és "jobb" legyen a helyzet:D (Habár nem bízom benne, végén járok és semmi...)
Csodálatos dolog ez és ezért megéri hanyagolni a csodaszép konyhát is, vagy "átadni" másnak.
És nem csak a főzéssel evéssel is vannak gondok.
Én aki alapvetően nem vagyok finnyás, már magamtól hisztirohamot kapok:D
Nem bírom megenni a húst, egyszerűen nem!...nyámnyogok pár falatos és köszönöm nem kell több, vagy csak köretet eszem.
Vadat(főként őz, fácán) szeretem, most főzés közben rosszul lettem(pedig szomszédba anyós készítette...(leírva is a gondolattól émelygés fog el...)
Pár gyümölcsöt nem szeretek, közte van a meggy, cseresznye és az alma.
Megeszem őket, de nem legelem és nem a kedvencem. Max sütiben. Most ha itt lenne egy meggyfa a szoba közepén tuti lelegelném fél pillanat alatt:D Valakinek van szóljon:D
Alma is jöhet, napi többször. De amiket szerettem, pl. mandarin...nah vele már köszönő viszonyba sem vagyok:D
És napestig sorolhatnám mit nem szeretek...
1 dologgal lehet lábamról levenni a Mekis sültkolompér:D
Sosem gondoltam volna, hogy én ilyen eszek. Sokszor elképzeltem, de legyintetem, hogy Ahhh ez hülyeség! Ilyen nincs, hogy valamit nem szeretsz, majd csak azt eszed, vagy fordítva!
És van!
Nem hittem volna.
De csodálatos dolgok ezek és életem egyik legszebb szakaszát élem...
És várom, hogy jobban élvezhessem.
Igaz szavam sem lehet, a kórházba volt olyan akiből minden kijött, szó szerint!
Szerencsére belőlem nem:D
Aki még nem sejti e pár sorból mi is történt velem november 2-a óta...annak elárulom KISBABÁNK lesz:D
Ma már 5cm, 11 hetes és 5 napos! Kezdeti nehézségek ellenére rúg vág és már imádom!
Remélem mihamarabb engedi hogy az anyukája jókat főzhessen, süthessen és azokat meg is ehesse:D
És hogy milyen is? Hogy élem ezt meg?
Hát nem könnyű!
Vágyom vissza, féltékeny vagyok, mikor látom mások milyen csodaszép dolgok készítenek, és én is akarok olyat csinálni! Újdonságokat kreálni!
Én is!!!
Amit olyat készítek ami idevaló:D jövök!!!!
Boldogság :)
VálaszTörlésEnnél szebb dolog kevés van a világon! Csak türelem! Sütni, főzni ráérsz még! És ez a csoda így csak 9 hónapig tart! Aztán lesz az igazi varázslat! Addig pedig vigyázz magatokra! Jó egészséget!
VálaszTörlésSzívből gratulálok nektek! Igazából az első sorok után már reménykedtem, hogy erről van szó! :D Te irigykedsz a főzős-fotózós bandára, én meg közben rád, mert a legeslegcsodásabb utazás első mérföldköveit taposod éppen. Kívánok problémamentes felhőtlenül boldog várandósságot nektek (bizony nektek, mert tapasztalatból tudom, hogy egy apuka "ugyanúgy" várandós tud lenni ilyenkor)! :)
VálaszTörlésJaj de aranyos volt ez a bejegyzés! Már komolyan kezdtem megijjedni, hogy valami komoly bajod van. :) Csodálatos Anya leszel, meglátod! Gratulálok és boldog babavárást, jó egészséget, a többi, hidd el, nem számít!
VálaszTörlésEvelin
Ugye én mondtam...;) Vigyázz magatokra és boldog babavárást Nektek!:)
VálaszTörlésAnnyira örülök! Két tippem volt, az egyik, hogy eltörött valamid, ezt írtam is. A másik a baba, csak ezt nem mertem leírni. Sok erőt kívánok! Könnyebb babavárást!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönjük!!!!!
VálaszTörlésAranyosak vagytok nagyon!!!!!!!!!
Kedves Szandra!
VálaszTörlésGratulálok! Kívánok sok türelmet, egészséget! :) A főzésre még nagyon sok időd lesz! :)
Sok boldogságot
VálaszTörlésGratulálok!
VálaszTörlésGratulálok! :)
VálaszTörlésGratulálok!
VálaszTörlésFogsz még főzni, unásig, emiatt ne aggódj! Most csak annak örülj, ami van:)
Szandrám!!
VálaszTörlésSzívből gratulálok!!
Hidd el Te sokkal nagyobb csodát "főzöl" mint bármelyikünk!!! :D
Nagyon sok boldogságot, és egészséget midhármótoknak!!!!
Sok sok puszi!!!!
Nagyon szépen köszönjük!!!!!!
VálaszTörlésezt sejteni lehetett egy ideje:) sok boldogságot!!
VálaszTörlés