A kukorica

Legelső emlékem a kukoricával mamáéknál vésődött belém. Eszem, eszem és jaj de finom, hmmmm
És aztán úgy rajongtam érte, hogy mama minden hétvégén mikor nála voltam főzött nekem. Én meg faltam ezerrel.....:D
Olyan kapcsolatom a kukorival, mint az eperrel, imádom:D
És szerencsére párom is imádja, sőt mióta kisütött a nap azzal nyaggat mikor eszünk kukit:D
Igen ám, de elfelejtettük elvetni mi a magokat, és a garázsasztalon nem terem kukorica. Így maradt a bolt, ahol takarmánykukoricát adtak 65,-Ft-ért amiből köszi, de nekünk is van mint égen a csillag....
Aztán anyósom bevágódott a piaci bácsika kukoricájával...ami már következő héten olcsóbb volt, de íze sem volt...
És ekkor szólalt meg mama "van kukorica is, de nem olyan édes, mert tavalyi magjából van.." ohhhh mama mondhattad volna!!!
És édes....és 1 napig ezt ettünk:D
40 fok melegbe....legjobb:D Langyosan.....Kedv szerint sósan.

...Itt a várva várt lehűlés, és pont holnap szabadnap is, ehet sütni, főzni:D Kis feszültséglevezető, végre....