Nem hagyhatom ki ezt az élménybeszámolót. Előszöris, mert még sosem sikerűlt a milánói ilyen finomra, még ha a kamra mélyéről előásott, isten tudja honnan előkerűlt üveges milánói szósszal csináltam, másodszor pedig felháborít, hogy egy márkás élelmiszert veszek és dobhatom ki a kukába a 400huf-omat!Történetem ott kezdődik, hogy osztálytársam hozott egy kis ebédet magának! Illata isteni volt és egyből megkérdeztem a receptet! Rakott húsos zöldbab volt. Ilyenről még nem hallotam és elkértem a receptet.
Vettem fagyasztott zöldbabot(mert csak olyat leltem...mondjuk tavasszal nincs is nagyon más, max konzerv, nah de annak van olyan íze...) válogattam a hűtőpultba és végül egy márkás zöldbabnál döntöttem, hogy tuti legyen a siker.
Itthon elkészítettem a húst(életem első húsdarálása megvolt) és lobogó vízbe elkezdtem főzni a zöldbabot. Igen ám, de kóstolgatás közbe semmi sem történt...kemény volt a héja. Főztem tovább, de semmi. Olyan mérges lettem, hogy elkezdtem kutatni mit is tegyek a hússal.
Mert ha elkészítem a zöldbabosat és nem puhul meg dobhatom ki az egészet, de ha kezdek gyors valami mást....akkor talán jó is kisül a dologból.
Ekkor leltem meg a Milánói mártást, nem tudom, hogy mióta lapulhatott ott, vagy honnan van:D de életett mentett.(ez már dél előtt pár percel történt)
Gyors forraltam tésztának vizet, addig a húsra öntöttem a szószt!
Hát nagyon jó lett:D
És várom, hogy a kertbe legyen friss zöldbab akkor újra nekiugrok elkészíteni a Rakott zöldbabot.
Tanulság, nem minden jó ami drága, márkás....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése