16 évesen(egy nyári szünetben) anyukám kiültetett maga mellé a kiskonyhába, kezembe nyomott egy füzetet és elkezdtünk főzni! Mutatta, diktálta a receptet, én meg leírtam! Következő héten meg kellett főzzem. Az alap dolgok mentek. Akkor kínszenvedésnek éltem meg.
19 évesen kaptam egy saját konyhát. Ott álltam egyedül, csak telefonos segítséggel és néztem a tűzhelyet, a lábast és hirtelen nem tudtam mihez kezdjek.
Ekkor vettem elő a a megírt receptfüzetem és kezdtem el főzni! Azóta szenvedélyemmé vált!
Vőlegényem is szereti főztömet és ez a legjobb érzés a világon!
Én, mint kezdő háziasszony ebbe a Blogba írom le tapasztalataim, összegyűjtött-kipróbált receptjeim!
Remélem másnak is segíthetek!
Jó olvasgatást & Sütést-főzést!

2010. január 9., szombat

Disznótoros

Nincs is jobb a házi kolbásznál!:D
Minden évben mamáéknál, annak idején máshol is! Megrendezésre kerűl a malackodás! 2 éve háziasszonyi szerepet töltök be! Máshol keményen a kint dolgozók táborát szaporítottam!
Igaz nem lett kész azonnal a kolbász, de pár napra rá mamiék hozztak és nah! Isteni finom lett!

Szépen megsűlt és nem pukkant szét! Anyukám is megdícsért!
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)