Számomra örök, és legfinomabb!
Lassan 2 éve hogy gyakorló háziasszony vagyok, igaz van ami még mindig nem olyan tökéletes, mint az anyukámé, de ő az örök példa és a mester számomra! Ha valamit főzök, akkor azt az ízt mindig anya ételének ízéhez hasonlítom! És egyre jobbanhasonlít, egyre jobban érzem a saját ételembe azt az ízt! Sőt az ő bevallása szerint a Paprikás krumplit már finomabra készítem, mint ő.
Nem untatásképpen, de egy történetet kell elmeséljek arról, hogyan is lettem jóba a Tökfőzelékkel és hogy lett számomra a legfinomabb étel a világon!
"Egy este anya vacsorára tökfőzeléket készített. Iskolai menzán a leges legrosszabb étel volt! Ízetlen, vizes, borzasztó! Nem is csoda, hogy senki nem szereti, mert ez az emlékíz van az ízlelőbinbóiba!
Én is fújjolgtam vacsora előtt! Hogy én ebbe bele sem kóstolok! Anya már kiabálás határán állt, hogy de meg kell kóstoljam. Már majdnem sírtam és nevettem egyszerre, mikor nagy erőt vettem magamon és belekóstoltam!
Nah ekkor jött a döbbenet! Mármint anyától:D Mert nem csak megettem a tányéromon lévő két kanál főzeléket, de még szedtem is és akárhényszor megkérdezte anya, mit főzzön, nem csak nekem, de kis hugicámnak is a válasza az volt, hogy TÖKFŐZELÉKET! Mert a hugikák követik a nővéreket és ő is rákapott! Mutattam a jó példát!"
Drága vőlegényem nem szereti, igazából ő sem kóstólta még meg soha, és állítólag az illatától is rosszúl van, de nem tudok semmivel sem hatni rá, nem kóstolja meg!
Ezért van hogy félrevonulok és főzök magamnak egy lehelletnyit és gyors megeszem, de sosem sikerűlt oly tökéletesre mint anyukámnak!
De van olyan, hogy elárulja, mit főz! És legyen akár este 8 én kikönyörgöm, hogy hozzon nekem egy kicsit! És képes vagyok leülni és egy ültő helyembe megenni annyit amennyit nem szégyellek! Sőt annyit amennyit kiszed! Mert nem akarom eltenni a hűtőbe, melegítve már nem olyan!
És van egy másik fan ételem is! egy leves...melyről legközelebb mesélek! Amiből úgyszint bűntetlenűl tudok enni, még ha beteg is vagyok tőle!)
ui: Megint kezdek főzni, csak az utóbbi 1 hónap a tanulásról szólt!
16 évesen(egy nyári szünetben) anyukám kiültetett maga mellé a kiskonyhába, kezembe nyomott egy füzetet és elkezdtünk főzni! Mutatta, diktálta a receptet, én meg leírtam! Következő héten meg kellett főzzem. Az alap dolgok mentek. Akkor kínszenvedésnek éltem meg.
19 évesen kaptam egy saját konyhát. Ott álltam egyedül, csak telefonos segítséggel és néztem a tűzhelyet, a lábast és hirtelen nem tudtam mihez kezdjek.
Ekkor vettem elő a a megírt receptfüzetem és kezdtem el főzni! Azóta szenvedélyemmé vált!
Vőlegényem is szereti főztömet és ez a legjobb érzés a világon!
Én, mint kezdő háziasszony ebbe a Blogba írom le tapasztalataim, összegyűjtött-kipróbált receptjeim!
Remélem másnak is segíthetek!
Jó olvasgatást & Sütést-főzést!
19 évesen kaptam egy saját konyhát. Ott álltam egyedül, csak telefonos segítséggel és néztem a tűzhelyet, a lábast és hirtelen nem tudtam mihez kezdjek.
Ekkor vettem elő a a megírt receptfüzetem és kezdtem el főzni! Azóta szenvedélyemmé vált!
Vőlegényem is szereti főztömet és ez a legjobb érzés a világon!
Én, mint kezdő háziasszony ebbe a Blogba írom le tapasztalataim, összegyűjtött-kipróbált receptjeim!
Remélem másnak is segíthetek!
Jó olvasgatást & Sütést-főzést!
2010. január 25., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése