16 évesen(egy nyári szünetben) anyukám kiültetett maga mellé a kiskonyhába, kezembe nyomott egy füzetet és elkezdtünk főzni! Mutatta, diktálta a receptet, én meg leírtam! Következő héten meg kellett főzzem. Az alap dolgok mentek. Akkor kínszenvedésnek éltem meg.
19 évesen kaptam egy saját konyhát. Ott álltam egyedül, csak telefonos segítséggel és néztem a tűzhelyet, a lábast és hirtelen nem tudtam mihez kezdjek.
Ekkor vettem elő a a megírt receptfüzetem és kezdtem el főzni! Azóta szenvedélyemmé vált!
Vőlegényem is szereti főztömet és ez a legjobb érzés a világon!
Én, mint kezdő háziasszony ebbe a Blogba írom le tapasztalataim, összegyűjtött-kipróbált receptjeim!
Remélem másnak is segíthetek!
Jó olvasgatást & Sütést-főzést!

2009. augusztus 13., csütörtök

Milánói makaróni

Akár hányszor veszek ilyen rafinériát én sosem tudom úgy megcsinálni, ahogy a csomagolásra fel van tűntetve. Szerelmem kedvence a Bolognai rakott és ott is, totál másképp csinálom. Szerintem több hús tészta és lé kell, legelősször nagyonszáraz lett, mikor betartottam az "előírásokat".
Így vagyok a milánóival. 10 dkg sonka? Jesszus édeskevés, legalább 20-at szoktam beletenni, felkockázva. Víz felét pedig paradicsomlével ízesítem, mert számomra igazán egyik alap sem paradicsomos!
Anyukám a gombát és sonkát hagymán szokta megpirítani.
Legnagyobb előnye az ilyen rafinériáknak, hogy pillanatok alatt kész van!


Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)